2012. december 23., vasárnap

Családomnak karácsonyra


Idén le vagyok égve,
amitől senki nincs igazán meglepve,
azonban ajándékot így nem vehetek,
karácsonyra ezért kaptok tőlem verset.


Két országom van nekem,
mindkettőt igazán szeretem,
de nem annyira, mint családomat,
kik nélkül sehol nem érezném otthon magamat.

Sajnos keveset lehetek otthon,
(tudom, az idő nélkülem monoton módon oson),
de remélem, tudjátok, hogy benneteket
mindennél jobban szeretlek.

Anya, te vagy mindig támaszom,
Téged kereslek, ha van valami bajom,
mert ha nem is érted meg mindet
felém nyújtod szerető kezedet.

Balázs, pótapa, barát, táncpartner,
„a nyúlon túlra” is elmegyek veled
akkor is, ha majd’ beszarok,
melletted biztonságban vagyok.

Anais, te gyönyörű pillangó
te gyerekből hirtelen felnőtté váló,
ha meglátom mindig mosolygó arcodat…
akármit csinálsz, a húgocskám maradsz.

Cynthia te vagy legjobb haverom,
csak veled jó buliznom,
tudom, lemondom gyakran,
de senkivel nem érzem olyan jól magam


Peti kedvenc betűje az ő,
ezért szorgalmit is szívesen ír ő:
idő, cipő, esernyő,
mindet megtalálja, mert ő menő.


Bence te kicsi pumukli,
tehetséges, okos és cuki
nem kell folyton versenyezni,
te is vagy olyan ügyes, mint Peti.

Nagyanyó te sütöd a legjobb kalácsot,
összetartod a családot
a finom kezek és szerető tekintet
melenget egész évben minket.

Nagyapóval a legjobb tájfutni,
még ha engem edzésre nehéz is rávenni.
Te készíted a világ legjobb lecsóját,
ha te főzöd, megeszem a rántottát.

Minden családban vannak viták,
veszekedések és problémák,
de mikor a múltra visszatekintünk,
szerencsére nem ezekre emlékezünk.

E kínos versnek ezennel vége,
ennél erőltetettebb rímek már úgysem jutnak eszembe.
Szívből és üres zsebemből került elő,
remélem, ilyen többet nem fordul elő.

Kérlek azért titeket,
fogadjátok úgy-e verset,
hogy tiszta szívemből írtam nektek,
hiszen mindannyiotokat nagyon szeretlek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése