2013. július 7., vasárnap

Repülés

Izgatott lepkék szárnyai
verdesik összeszorult gyomrod falait,
amint hátad az üléshez nyomja
a gyorsulás rád nehezedő súlya,
majd apró löket (akár a liftben) jelzi,
hogy a vasmadár gyors lábai
immár nem érintik a talajt.
Meredeken emelkedünk, majd
hirtelen Csodaországban,
Óz királyságában,
vagy talán a mennyországban
találjuk magunkat.
Vattacukor hegyek, völgyek
és szigetek úsznak tarka színekben
pompázó fondant tengeren.
Elférne apró tenyeremen
világunk, országunk, városunk...
Talán csak álmodunk
és egy nap az ember felébred,
barlangja piszkos falára mered,
és nem képes majd felfogni
azt, amit az álom mutatott neki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése