Hősök

Kreatív íráson Elisa Brune, Hősök című rövid írása alapján kellett írni arról, hogy már nincsenek is igazi férfiak. Én ezzel nem értek egyet, úgyhogy az én írásom inkább válasz az övére.

„Igazi férfiak” soha nem léteztek.

Mert nevezhetjük-e hősnek a férfit, aki sértett büszkeségből városokat rombol le? Nevezhetjük-e hősnek azt a férfit, aki háborúkat nyer meg, de törvényeiben a nőket ért bántalmazásért őket teszi felelőssé? Úriembernek azt, aki egész nap udvariaskodik, de feleségére és gyermekeire státuszszimbólumként tekint?

Az igazi férfi az, aki családjáért hajlandó ölre menni azon, hogy melyikük ad el több joghurtot; hajlandó napi nyolc órában telefonon keresztül idióta kérdésekre válaszolni; számadatok halmai között tölteni napját és értelmetlen értekezleteken részt venni.

Az igazi férfi fáradtan és nyűgösen tér haza a munkából, majd pár perc után mosolyogva néz rád, amikor ráébred arra, hogy hazaért, nem kell többet színlelnie.

Az igazi férfinek nincsen szuperereje, vagy fehér lova. Az igazi férfi talán ott ül veled szemben a buszon, vagy előtted áll a kasszánál, a hisztis gyerekét csitítja a zöldséges pultnál, újságot vesz, levelet ad fel, tévét néz, vagy olvas. Az igazi férfi ott van melletted, ha szükséged van rá, még ha nem is tudja hogyan kezelje a helyzetet, vagy hogy mit mondjon. Fogja a kezed és akkor rájössz arra, hogy az igazi férfi nem tökéletes, ahogyan az igazi nő sem az.

Az igazi férfiak a mi világunk falai között élnek, csak észre kellene venni őket.