Érzések

Valahol, mélyen születnek az érzések, melyeket oly sokszor próbálunk palackba zárni és elrejteni, a folyón leúsztatni, csak, hogy elfelejtsük őket. Az érzések oly részegítőek, összezavarnak minket. Madárként ülnek lelkünk villanydrótjain és húznak minket, csak arra várnak, mikor szárnyalhatnak. Mondd, elfelejtetted már azt a szárnyaló érzést, amit a boldogság okoz? Biztosan, mert nem mersz a tükörbe nézni se. Miért félsz ettől az érzéstől, miért hagyod, hogy a sötétség üljön a lelkeden? Azt hiszed ettől élsz még? Azt hiszed a fájdalom nemessé tesz és megéri ezt az érzést egy egész életen át dédelgetni? 
Hazugság, ha azt hiszed, hogy a boldogság csak a kiváltságosaknak jár. A boldogság nem főnyeremény, amit csak a legtökéletesebb ember érdemel  meg. Mindenkinek jár, pont ezért nehéz elhinni, hogy nem kell mást tenned, mint felé nyújtanod a kezed és megnyitnod a szíved, hogy befogad. A boldogság egy szemüveg csupán, el kell döntened, hogy felveszed és viselni fogod, bármennyire nehéz is magunkon tartani. Senki se mondta, hogy boldognak lenni könnyű, de mindenkinek ugyanannyi esélye van megszerezni. Hazugság, ha azt hiszed, számít a nem és a társadalmi helyzeted, mert a boldogság morzsái mindenhol fellelhetőek, csak az számít, hogy észre akarod-e venni őket, vagy sem.