Rád várva

Nem tudom, mire várok,
nem tudom, mire vágyok.
Csak nézem a telefonom,
meredten bámulom,
remélve hogy megunom,
vagy végre felhívjon.

Már nem találom
a táskámban sem a kulcsom.
Napközben is folyton
csak azon gondolkodom,
mit csinálhat otthon,
miért nem csörög a mobilom.

Mást sem csinálok,
csak ülök és várok,
kerül az unalom,
mégsem szórakozom.
Csak ülök itthon,
szorítva telefonom

és egyre csak várok,
hátha eszedbe jutok.
Talán magad is unod,
szorongatod telefonod,
számomat kiválasztod,
a gombot mégsem nyomod.

Mindketten várunk,

egymásra gondolunk,

egyre csak szenvedünk,

de mégse lépünk,

várjuk, hátha a másik

kockáztat mégis.