Tél

Egyenletes, szürke felhők
takarják el a napot előlünk.
Minden erő, akarat
elszáll a felhők súlya alatt.

Hiába veszek elő papírt, tollat,
az ihlet, mint a vízcseppek
szomjas ujjaim közül,
peregnek el kegyetlenül.

Ólomsúlyú fáradtság ül
gyenge vállaimra.
Legszívesebben csak feküdnék
és egész nap semmit nem tennék.

Bárcsak medve lehetnék,
akkor a szürke telet rejtekemben,
meleg barlangom melegében
átaludhatnám.