Bliccelés

Egyáltalán nem akartam
jegy nélkül utazni a vonaton,
bérletemet azonban
a másik táskámban tartom.

Így esett, hogy kényelmesen ültem
mp3 lejátszómon zenét hallgatva,
mikor hirtelen rémülten rájöttem,
hogy bérletemet táskám nem tartalmazza.

Apró méretűre szűkült gyomorral
próbáltam lehetőségeimet felmérni,
torkomban óriási gombóccal
próbáltam megoldást találni.

Füzeteimbe mélyedve imádkoztam:
az ellenőr csak menjen el mellettem,
tekintetét egyik ülésről a másikra unottan
jártassa és engem észre se vegyen.

Elővettem papírt és tollat
és elkezdtem írni e verset,
hogy tűnjek nagyon elfoglaltnak
és ezért ne kérjék el a jegyemet.

„Jegyeket, bérleteket!” hallom a rettegett hangot,
minek hatására még közelebbről
tanulmányozom az apró betűkkel írott
hosszú, cifrás mondatokat füzetemből.

Esküszöm, hogy visszafelé veszek jegyet,
az életben többé nem hagyom el bérletemet,
csak ez egyszer hadd ússzam meg,
mert büntetést nem tudom, miből fizessek.

Az ellenőr szerencsére fáradt lehetett,
mert csak sétált tovább egyenesen,
rám pedig ügyet sem vetett,
csak végigvonult és leült a vonat végében.

Szívemről hatalmas súly
gördült le, amint Pestre értünk
Régen nem féltem úgy,
mint amíg a vonaton ültünk.