- Uram, az érzékelők közeledő hajót
jeleznek!
- Baráti vagy
ellenséges?
- Nem tudom megítélni, a
központi mag nem tudja beazonosítani a méret és az energiaszint alapján...
- Gépház, kellenek az
érzékelők!
Powell hadnagy azonban
nem válaszolt a belső kommunikációs rendszereken, mivel a legutolsó támadás azt
is használhatatlanná tette. Jenkins kapitány halántékán izzadságcsepp húzott
hosszú nyomvonalat, majd a kormányos mellé lépett, aki a halványan pislákoló
kijelzőn próbált használható információt kinyerni.
- Kitérő manőver, teljes
sebességgel!
A kormányos betáplálta a
megfelelő koordinátákat, és a hajó lomha mozdulattal fordult el az ismeretlen jármű
elől. A manőverező hajtóművek ionizált gázai jobbra terelték a súlytalanságban
tehetetlen hajót, s az éles irányváltás mozgásra bírta a hídon levált
válaszpanelek törmelékét. Egy orvosi tiszt aprót felszisszent, amikor a
váratlan kilengésnek hála csontba adta be a fájdalmat csillapítani hivatott
gyógyszer, újabb fájdalmat okozva az égési sérülésektől szenvedő tisztnek. Az
érzékelőkért felelős tudományos tiszt újra megpróbálta munkára bírni a
letapogató eszközöket, de azok néhány elmosódott értéken kívül nem tudtak
tiszta képet adni a rendszerben található másik hajóról.
- Uram, az ismeretlen
hajó elfogó pályára állt...
- Még mindig nem tudjuk
barát vagy ellenség?
- Nem Uram, a rendszerek
még mindig nem adnak tiszta képet.
- Akkor lőjjenek egy
rohadt lyukat a válaszfalba, látni akarom, mivel van dolgunk!
A kapitány kiáltó hangja
megrázta a hídon szolgálókat, leginkább a kormányost, akinek ez a bevetés volt
az első éles helyzetet az Akadémiáról való kikerülése óta. Idegességét nem
akarta kimutatni, így inkább a félig működésképtelen konzolja felé fordult,
belemélyedve a számok és ábrák kusza halmazába.
- Lizzard, még mindig
nem válaszolnak a hívásunkra?
- Nem Uram, vagy nem
tudnak, vagy nem akarnak válaszolni...
- Uram, az érzékelők
szerint élesítették a fegyvereiket!
- Pajzsot fel,
fegyvereket célra! Tűz!
- Várjon!
- Mire?
- Az érzékelők... Most
azt jelzik, hogy a fegyverrendszerek ki vannak kapcsolva.
- Ne szórakozzon velem
Tobias, pontos adatokat akarok, így nem tudom ezt a hajót vezetni!
- Uram, én csak azt
tudom mondani, amit az érzékelők jeleznek. Egy pillanatra élesítve láttam a
fegyvereiket, de most újra offline módban vannak.
- Rendben! A pajzs
marad, a fegyvereket kapcsolja ki...
Kézzel fogható volt az
idegesség a hídon, amin az iménti közjáték sem segített. Jenkins kapitány a
tudományos tiszt mellé lépett, s próbált okosabb lenni Garennél, aki mindent
megtett, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a rendszerekből. Újraindított,
újrakalibrált, de a letapogatók nem adtak tisztább képet a környezetükről. Csak
annyit sikerült elérnie, hogy a belső szenzorok adatai kitisztuljanak, hogy
legalább a kárfelmérést segítsék.
- Uram, most jönnek be
az első adatok a károkról... Létfenntartás rendben, a mesterséges gravitáció a
hetedik és a nyolcadik szinteket kivéve működőképes, áramellátás mindenhol
megoldott...
- A páncélzatot, a
pajzsokat és a fegyvereket mondja!
- Pajzsok negyven
százalékon, pár lövést még kibírnak, de utána biztosan leválnak. A hátsó
fegyverrendszerek megsemmisültek, az oldalsó és elülső ütegek még működnek... A
páncélzat aktív, de repedések vannak a negyedik és ötödik szint között, az
űrkompállomás ajtaja pedig kiszakadt.
A kapitány értékelte az
adatokat, amit hallott, majd átgondolva a helyzetet hozott döntést.
- A belső kommunikáció
még mindig halott?
- Igen, Uram.
- Nem baj. Berin,
öltözzön be egy szkafanderbe, és menjen a hatodik szintre. Menjen az
űrkompokhoz, és jelentse milyen hajót lát... Kormányos, forduljon úgy, hogy az
állomásról látni lehessen a hajót, és növelje a sebességet, hogy ne tudjanak
elénk vágni.
- Igen, Uram. - Berin
altiszt és a kormányos egyszerre válaszoltak a kapitánynak, majd mindketten
végrehajtották a parancsot. Lizzard és Berin kipróbálták a szkafander
mikrofonját, de az képtelen volt a kétirányú kommunikációra, így abban egyeztek
meg, hogy a biztonsági altiszt lemegy az állomásra, majd amilyen gyorsan csak
tud, visszatér a fontos információval.
- Garen, folyamatosan
próbálja az érzékelőket, látni akarok végre...
- Igen, Uram, megteszek
minden tőlem telhetőt, de a...
- Csak csinálja!
Jenkins kapitány
idegesen járkált fel és alá a hídon, figyelve az alatta szolgáló tiszteket.
Többségük fiatal volt, nagyon fiatal, éppen az akadémiáról kerültek
szolgálatba, de jelenlétük a háborúban szükséges volt. Az ellenség bár nem sokkal,
de technológiailag fejlettebb volt náluk, amit a rengeteg elesett katona és
csillaghajó is jelzett. A Föld gazdasága képes volt újra kitermelni az
elveszett hajókat, de tapasztalt legénység egyik járműre sem került. Így
maradtak a kadétok, az altisztek és a fiatal hadnagyok, amik bár mennyiségben
elegendőek voltak, minőségben nem tudták pótolni a harcedzett veteránok
felkészültségét.
- Uram, a hajó újra
élesíti fegyverrendszereit!
- Ismét csak
szellemképeket vadászunk?
- Nem... Nem tudom.
- Hol van már Berin?
- A belső érzékelők
szerint még két szint, és az űrkompoknál van...
- Nekem most kell az az
információ!
- Tudom Uram, de...
- Mit de? Mit lát?
- Semmit...
- Hogy érti, hogy
semmit?
- A hajó eltűnt... Az
előbb még itt volt, de most nem látom!
- Nem lehet, hogy valami
zavarómezővel gátolják a letapogatást?
- Nem tudom
megállapítani. Az érzékelők képe elmosódott...
- Kormányos, tartsa az
irányt, ha mégis ott vannak valahol, tudni akarom, Berin mit lát!
- Igen, Uram!
A kapitány ekkor veszítette
el a bizalmát a hajóban, s ha ez megtörténik, az nem jelenthet sok jót a
legénységnek. Tehetetlenül állt a káosz közepén, minden bizodalmát egy
szkafanderbe öltöztetett altisztbe vetette, s csak várni tudott, hogy végre
megtudja, ellenséges vagy baráti hajó követi őket. Tekintete a híd legénységét
pásztázta, figyelte azok munkáját, megfeszített tempójú törekvését. Aztán
mintha feladta volna, leült a kapitányi székbe, és a szemcsés kivetítőt nézte,
onnan remélve a megváltást hozó jelentést.
- Uram, a hajó újra
feltűnt... Sebessége változatlan és még mindig követ minket.
- Fegyverei?
- Nem látok tisztán, nem
tudom megítélni...
Jenkins sóhajjal
nyugtázta az újabb jelentést, majd hátradőlt székébe, s a felső válaszfalakat
figyelte üveges tekintettel. Gyűlölte a helyzetet, s ha tudott volna tenni
ellene, menekült volna, itthagyta volna az egészet. A legénység beszélgetését
hallgatva értesült arról, hogy Berin visszaindult az állomásról, így már csak
percekre volt attól, hogy a kétely bizonyosság legyen.
- Kapit... itt Powell
hadn... sike... a kommu... a gépház és a...
- Powell, hallom, de a
csatorna nagyon szaggatott. Csináljon vele valamit!
- Jobb vagy rosszabb?
- Most tisztán hallom!
Jelentést kérek a hajó állapotáról!
- A reaktor ép, nincs
szivárgás, de az energiaellátás akadozik minden szinten. Egymás után
újraindítjuk a rendszereket, de amíg a kondenzátorok nem töltenek fel, addig
nagyon lassú a folyamat...
- Koncentráljon az
érzékelőkre, az legyen a legfontosabb!
- Igyekszem Uram, de a
torpedó szétvetette a szupravezető hálózat egy részét, amíg azt nem javítjuk
meg, addig az érzékelőket sem tudjuk újraindítani...
- És a belső
kommunikáció? Van egy emberem szkafanderben a hatos és az első szint között,
beszélnem kell vele.
- A kommunikációt csak
részlegesen sikerült helyreállítani, dolgozunk még rajta, de a gépház
legénységének felét elvitte egy plazmarobbanás, a többiek meg nagyon lassan
tudnak haladni a létfenntartó hibája miatt...
- Tegyenek meg mindent,
és jelentsék, ha van valami.
- Igen, Uram!
Végre egy jó hír,
gondolta Jenkins, de öröme mégsem volt olyan önfeledt. Bár a gépház üzemel, és
a legénység mindent megtesz a rendszerek újraindításáért, a hibás érzékelők
miatt nem tud dönteni a másik hajó ügyében. Újra Garenre nézett, aki semmi
bíztatóval nem tudott szolgálni, csak azt tudta ismételni, amit már eddig is
tudott.
- Hol jár Berin?
- Még két szint, és itt
lesz... A harmadikon felmondták a szolgálatot a gravigenerátorok, csak lassan
tud haladni a törmelékek között.
- Az a lényeg, hogy
közeledik.
- Igen, Uram.
Jenkins felállt a
székéből, és a kommunikációs tiszthez lépett, aki fejrázással jelentett, hogy
még mindig süket a rádió. A nemleges válasz azonban egy pillanat alatt
abbamaradt, amikor a háttérzajt megtörte egy ismétlődő minta: három rövid,
három hosszú és újra három rövid jelzés.
- S.O.S.
- Igen, Uram. Úgy tűnik
a hajtómű mágneses védőpajzsát torzítják, hogy jeleket küldjenek a háttérzajon
keresztül.
- Garen, mi is megtudjuk
ezt csinálni?
- Valószínűleg igen, de
ezzel csökkenne a hajtómű teljesítménye, és utolérnének minket...
- Maga szerint az
ellenség ismeri a morzekódot?
- Nem tudhatjuk.
- Csinálja...
- Mi legyen az üzenet?
- Marco...
- Nem gondolja komolyan?
- Ha az válaszolják,
hogy Polo, akkor tudjuk, hogy a Valdez. Ha valami mást, akkor célra tarts, és
tűz...
- Igen, Uram!
Garen módosította a
hajtómű pajzsait, majd hosszú és rövid kopogtatásokkal küldte el üzenetét az
őket követő hajónak. Hosszú óráknak tűnt a várakozás minden másodperce, és a
türelmetlenség csak tovább fokozta az idegességüket. Jenkins úgy érezte, hogy
csinálnia kell valamit, amíg a válasz meg nem érkezik, így ujjait tördelve
topogott a kommunikációs tiszt mellett.
- Polo!
- Ismételje meg!
- A hajó azt válaszolta,
hogy Polo!
- Uram, nem alapozhatja
erre a hajó besorolását...
- Mit gondol, az
ellenség ezt a gyerekjátékot is ismeri?
- Nem tudjuk, hogy az
ellenség milyen információkat tud rólunk, és milyeneket nem.
- Nekem ennyi elég...
- Uram?!
- Garen, fejezze be... A
Valdez válaszolt, nekem ennyi elég...
A híd légzsilipe ekkor
nyílt, és Berin jelent meg a két ajtószárny között. Lihegve kapkodta a levegőt,
s hogy magára találjon, a kommunikációs tiszt konzoljában kapaszkodott meg.
Jenkinst eltérítette ez a szándékától, de csak addig, amíg az altiszt meg nem
szólalt.
- A Valdez...
- Ugye megmondtam... - a
kapitány a tudományos tisztre nézett, majd a kormányos felé fordult. - Állítsa
le a hajtóműveket, a pajzsokat pedig vonják vissza. Bevárjuk őket...
- Nem … Uram … nem... -
Berin még mindig lihegett, szavait alig lehetett érteni a szkafander nyitott
rostélya mögül. - A Valdez … megsemmisült! Egy … egy tarini cirkáló van
mögöttünk...
- Micsoda?
- Egy tarini cirkáló,
Uram!
- Kapitány, itt a
gépház. Az érzékelők teljes kapacitáson! - amint Powell bejelentkezett, a híd hatalmas
képernyőjén megjelent az ellenséges cirkáló, aminek lézerfegyverei teljesen
feltöltve várták a tarini kapitány tűzparancsát.
- Ezt jól megcsináltad, te fasz! - Garen hangja volt az utolsó bejegyzés, amit a Lancester fekete
doboza rögzített, mely a hajó elpusztulása után várta, hogy egy földi
mentőakció megtalálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése