Halhatatlanok 2. rész

A meglepettségtől egy pillanatra elállt a lélegzete.
- Anyánk? – ismételte halkan a korábban hallott kifejezést. – Mi a franc van? – nézett körül hitetlenkedve Gábor. Hova csöppentem? Mi ez az őrültség? – Valami rossz vicc lehet, állapította meg végül.
- Nem ülsz le? – mutatott a kandalló előtti díványra a lány. – A nevemet kérdezted, vagy már nem vagy kíváncsi rá? – fúrta kérdő tekintetét a fiú szemébe.
- Inkább arra lennék kíváncsi mire, megy ki ez a játék – válaszolt minden udvariasságot mellőzve.
- Ez a büntetésem, amiért nem magam mentem el érted – válaszolt a különös lány helyet foglalva a kényelmesnek tűnő antik bútoron. Intett, hogy Gábor is kövesse példáját, de az nem mutatott hajlandóságot a leülésre.
- Jó ez így nekem – morogta, majd az ablakpárkánynak támaszkodva, a padló alapos bámulásába kezdett. Gondolatai zakatolva kerestek magyarázatot a helyzetre. Nem adott okot tréfára, sőt Robi viselkedése az utóbbi napokban, inkább neki adott volna okot hasonló vicc kivitelezésére.
- Azt hiszem, haza megyek – mondta, majd ellökte magát a párkánytól és az ajtó irányába indult. A lány nem szólt semmit, hagyta, hogy Gábor kinyissa az ajtó egyik szárnyát és kiléphessen a nappaliból. Az előszobában ott várt rá Vera és Robi.
- Nem tudom mi ez a hülyeség, de én haza megyek. Van ennél jobb dolgom is – hadarta rosszkedvűen, de mikor az ajtó felé lépett barátja elállta útját.
- sajnálom, ha nem tetszik haver, de beszélned kell Vele.
- Miért kellene? Engedj ki! – kiáltott fel mérgesen.
- Ne nehezítsd meg a dolgunkat – nézett rá könyörögve Vera. – Beszélj Vele.
- Nem vagytok normálisak, engedjetek – próbált utat törni magának kettejük között, de nem sikerült. Hogyan lehet egy lány ilyen erős? – gondolta kétségbeesetten.
- Haver, nincs választási lehetőséged – váltott keményebb hangnemre Robi. – Ha magadtól nem mész vissza, hát én doblak be, de annak nem fogsz örülni.
- Mi ütött belétek? – hátrált idegesen pár lépést.
- Majd az Anya elmagyarázza – válaszolt Vera olyan lágyan, ahogyan csak tudott. – Menj be hozzá, ne légy ilyen udvariatlan.
Látva, hogy az előszobán keresztül nem juthat ki, Gábor úgy döntött valóban nem tehet mást, vissza kell mennie, hátha elengedik, ha teljesíti különös kívánságukat. Vetett még egy mérges tekintetett azokra, akiket eddig barátainak nevezett, majd belépett a nappaliba. A lány azóta sem mozdult a kanapéról, bár tekintete némi zavartságot tükrözött.
- Elnézést kérek a kellemetlenségekért, hidd el, ha lenne más megoldás, nem kényszerítenélek erre.
- Mire akarsz kényszeríteni? – kérdezte ellenségesen. – Mi a fenét akartok tőlem?
- Mi lenne, ha leülnél végre? Sokkal kényelmesebb lenne így a beszélgetés. Esetleg kérsz valamit inni? – próbált kedves lenni a lány.
- Nem akarok mást, csak haza menni – válaszolta idegesen. Az egész helyzet kezdett ijesztő lenni, bár a világért sem mutatta volna ki ezeket az érzéseit. Inkább gondolják azt, hogy dühös, mint azt, hogy fél.
A lány sóhajtva masszírozta orrnyergét, fáradtnak és idegesnek tűnt. Talán ő is áldozata csupán ennek az őrült tréfának. Talán, ha gyorsan túlesünk a beszélgetésen, akkor mindkettőnket végre békén hagynak – gondolta és a lány mellé ült.
- Oké, akkor kezdjük újra – sóhajtott. – Gábor vagyok, és te?
- Sokféleképpen neveztek már – válaszolta fáradt mosollyal a lány. – A többiek Anyának hívnak, de adj egy nevet és ezentúl, így szólíthatsz.
Úgy látszik, nem lehet gyorsan túl lenni a beszélgetésen – gondolta idegesen a férfi. Ha viszont nem megyek bele a játékba, soha nem jutok haza.
- Hát… sötét a hajad és a szemed kékje is az éjszakai égboltra emlékeztet – mérte végig a lányt. – Mit szólsz a Nocturnához?
- Éjszakai? Nem rossz – mosolygott immár őszintén a lány. - Ez eddig a legeredetibb elnevezés, amivel illettek. Az emberek általában már létező neveket választanak. Szereted a latint, ezért döntöttél emellett?
- Érdekelnek a holt nyelvek, de ennyi – válaszolt értetlenkedve. Igazán nem tudta hova vezet ez a beszélgetés. – Figyelj… Nocturna, mit keresek én itt?
A lány felsóhajtott, majd zavartan Gáborra nézett. Nem tudta hol kezdje, pedig feltétlenül el kellett mondania neki, különben a kint várakozó Vera és Robi fogják megtenni, ők pedig nem lesznek kíméletesek. Hogy miért nem esett választása inkább egy közülük valóra, hiszen úgy minden sokkal egyszerűbb volna.
- Hallottál már a halhatatlanokról?  - vágott bele a közepébe. Nem volt más választási lehetősége, hiszen valahol el kellett kezdeni.
- Igen. Általában isteneket neveznek így, vagy olyan nem létező lényeket, mint a vámpírokat, vérfarkasokat stb. – válaszolt előzékenyen a fiú.
- Igen, rengeteg legenda, kevés igazság – nevetett fel a lány. – Mindegyiknek van némi köze hozzánk is, de ígérem, vért nem iszunk.
- Azt… azt akarod mondani, hogy ti hárman… hogy ti hárman halhatatlanok vagytok? – hüledezett Gábor. Úr Isten, hova kerültem? Mi ez az egész?
- Igen, ezt próbálom elmagyarázni, bár látom, nem veszed jó néven – válaszol sóhajtva Nocturna.
- Hát már megbocsáss, de kicsit őrülten hangzik a dolog, nem gondolod? – váltott iróniára, félelmét palástolandó.
- Elhiszem, hogy annak gondolod, hiszen egész életedben arra neveltek, hogy ne higgy a hozzánk hasonlókban. Létünk titokban tartása biztonságunkat szolgálja. A történelem folyamán azonban, néha-néha kitudódtak részletek, mikor testvéreim ügyetlenek voltak és hagyták, hogy halandók lássanak olyan dolgokat, melyeknek nem lehettek volna szemtanúi. Így születtek a legendák istenekről, vámpírokról és más hasonló lényekről.
- Ez mind szép és jó – próbált úgy tenni, mintha hinne neki, – de mindehhez nekem mi közöm?
- Én vagyok az Anya, társadalmunk vezetője, ha úgy tetszik. Kötelességem találni valakit, aki alkalmas lenne… védelmezésemre – hazudott. Utált hazudni, de végül is megúszhatják a dolgot. Kivéve persze, ha gondolatolvasó gyermekkel találkoznak.
- Ööö, ezt komolyan gondoltad? – kérdezte felállva Gábor. – Nézz már rám, nem vagyok egy testőralkat. sajnálom, de valaki mást kell találnod – reménykedett, hogy megússza, de Nocturna sajnos fejét rázta.
- Te vagy a lehető legtökéletesebb erre a feladatra. Ami pedig az alkatodat illeti, meg fog változni, ha már közénk való leszel.
Ekkor lépett a szobába Robi és Vera. Vagyis két ember, aki Vera és Robi tökéletes idősebb másai voltak. Talán a szüleik? – gondolta Gábor.
- Bocsánat Anyánk, amiért félbeszakítjuk magukat, de itt az ideje egy kis bemutatónak, mert a srác rohadtul nem hisz magának – hangzott fel Robi jól ismert öblös hangja. Ekkor arca fiatalodni kezdett, kicsit alacsonyabb lett és pár másodperc után, Gábor előtt újra barátja állt.
- Most én jövök – szólalt meg Vera, és a folyamatot ő is megismételte.
Gábor nem hitt a szemének, hüledezett, próbált rájönni a trükkre, de nem tudott, hiszen nem bűvészmutatványnak volt akaratlan közönsége.
- Minden halhatatlan képes alakjának megváltoztatására – magyarázta Vera. – Kivéve az Anyát, de neki sok más képessége van – hajtott fejet Nocturna felé.
- Tök poén, akár nő is lehetnék – tette hozzá mosolyogva Robi és már kezdte is az átváltozást. Gábor szörnyülködve figyelte a metamorfózist. Pár másodperc és egy szőke bombázó állt a vöröske mellett.
 - Akkor most… nő, vagy férfi vagy? – kérdezte Gábor bizonytalanul. – Mert nem mindegy – próbált viccelni, de remegő hangja kicsit rontott az összhatáson.
- Jó kérdés – nevetett fel, de Vera könyöke tett arról, hogy visszaváltozzon Gábor által ismert alakjába és komolyabb hangnemre váltson. – Férfinak születtem és általában az is vagyok, de néha poén a másik nem bőrébe bújni.
- És te miért nem tudsz… - fordult a mellette ülő felé Robira mutatva.
- Nem tudom, egy Anya sem tudja külsejét megváltozni, talán azért, hogy gyermekeim biztosan felismerjenek – gondolkozott el Nocturna.
- Aha – válaszolt kurtán. Tekintetét a három alakon jártatta, próbálta felfogni a látottakat és hallottakat, kevés sikerrel.
- Már kezded elhinni – mosolyodott Vera. – látom rajtad, hogy elhiszed.
- Csak szeretnéd – sziszegte dühösen. – Még mindig nem értem miért én. És… és ezt mióta tudjátok? Azért álltatok szóba velem a gólyatáborban, mert tudtátok, hogy egy nap ide kell majd hurcolnotok? – kérdezte dühösen és csalódottan.
Robi már válaszra nyitotta száját, de Vera megelőzte. Nem akarta, hogy szerelme, akár véletlenül is, olyat mondjon, ami rontana a helyzeten.
- Több férfit is kiválasztottunk, és igen, te is közöttük voltál, mielőtt találkoztunk volna veled. Esküszöm, hogy akkor még nem döntöttük el ki legyen és az idő múltával nagyon megkedveltünk téged.
- Na és minden kiválasztott mellé rendeltek két „barátot”? – A barát szót megnyomta és félreérthetetlen grimasszal jelezte mit is gondol róla.
- Igen – válaszolt Nocturna a többiek helyett, - de ők nem kerültek ilyen közeli viszonyba a megfigyelttel. Talán ezért is választottalak végül téged.
Gábor értetlenül nézett a mellette ülőre. Azért választotta őt, mert Robi és Vera megkedvelték őt annak ellenére, hogy ez valószínűleg tilos volt? Ennek semmi értelme.
- Dehogy nincs értelme. személyiséged olyan erős, hogy még ők sem tudtak ellenállni neki – magyarázta a lány.
- Maga olvas a gondolataimban – nem kérdés volt, hanem megállapítás. Gábor nem érzett már erőt arra, hogy felháborodjon, vagy megijedjen. Csak haza akart menni, forró teát inni és lefeküdni.
- Nem mehetsz vissza – rázta meg a fejét Nocturna. – Kiválasztottalak, ezentúl mellettem kell maradnod.
- És a cuccaim?
- Elhoztuk őket – válaszolt Robi.
- A suli?
- Lesz elég tanulnivalód itt is. Egy időre felejtsd el az egyetemet – vette át a szót Vera.
- A munkám?
- Már elküldtük a felmondásodat – nézett Robi csúnyán párjára, amiért az előbb nem hagyta őt válaszolni.
- Mi van, ha nem akarok a testőre lenni? – próbálkozott újra a tiltakozással.
- Testőr és szerető. Nem tartod Anyánkat kívánatosnak? – ráncolta össze szemöldökét Vera.
Nocturna reményvesztetten hajtotta fejét tenyerei közé. Hagyniuk kellett, hogy ezt ő mondja el neki akkor, amikor jónak tartja. Persze az ügy kikerült hatásköréből, amikor február vége előtt sem ment el Gáborért.
- Hogy mi van? – kiáltott fel a férfi. Felugrott a kanapéról, majd tátott szájjal, kicsit vörösen mutatott Nocturnára, majd magára. Ezt többször is elismételte, de hang nem jött ki a torkán.
- Ezt még nem akartam neked elmondani – sóhajtott fel a lány. – Láttam rajtad, hogy erre még nem készültél fel – nézett mérgesen két gyermekére.
- Elnézést kérünk Anyánk, de tudnia kell, mire vállalkozik – válaszolt Robi.
- Hogy mire vállalkozom? Nem vállalkozom én semmire, kényszerítetek. Ne vedd sértésnek, nagyon szép vagy meg minden – fordult Nocturna felé, - de ez így… ez így nem oké. Nem természetes.
Gábor zavara szinte tapintható volt, arca vöröslött, tekintete nem tudott nyugodni, a kandallótól a függönyökre, barátairól a padlóra, de egyszer sem tudott az alacsony lányra nézni. 
Nocturna nehezen tudta magába fojtani az ajkaira kívánkozó mosolyt. Persze megértette Gábor zavarát, hisz az ő társadalmára manapság az volt jellemző, hogy közös megegyezésen, általában érzelmektől vezérelve lépnek szexuális kapcsolatban. A Halhatatlanoknál azonban nem így volt. 
Az Anya társadalmának egyetlen termékeny tagja, egyedül neki születhetnek utódjai. Emlékezett mennyi gondot is okozott ez régebben: gyerekrablások, az igazi szülők meggyilkolása… Új törvényeket kellett hozni, mely arra kötelezte testvéreit, hogy járják végig az örökbefogadási folyamatokat. A Nagy Anya akkoriban nagyon jól kezelte a helyzetet.
- Nem kellene rögtön a szexualitással kezdeni – vette át a szót. – Az elején csupán testőri feladatokat látsz majd el, közben megismersz, és akkor talán nem ódzkodsz majd ennyire a szexuális kapcsolat gondolatától.
- Én nem… vagyis én… Én nem akarom ezt az egészet. Hidd el nekem kislány, nem én vagyok a megfelelő személy – hárított Gábor.
- Nincs választási lehetőséged – válaszolt Robi idegesen. – Anyánknak már rég el kellett volna intéznie ezt az egészet, késésben vagyunk. A Tavasz ünnepén már ott kellene lenned, halhatatlanul, minden eshetőségre felkészítve. Gondolom, nem kell mondanom, hogy ettől elég távol állunk – folytatta egyre idegesebben.
- Ugyan Róbert, nyugodj meg – nézett rá szigorúan az Anya. 
- Ha addigra nem talál Első szeretőt bajban lesz – kezdett Vera is idegeskedni. – Nem mondhatsz nemet, Gábor – fordult a fiú felé. – Ha kell, erőszakkal tartunk itt – váltott szigorú hangnemre.
Nocturna reménykedve tekintett a szegény fiúra. Látta, hogy nem tetszik neki a helyzet, de gondolatait hallva tudta, hogy most beletörődött. Persze el tudta képzelni, hogy egyszer fellázad ellene, talán még átváltozása előtt, de remélte, hogy azelőtt sikerül elnyernie Gábor lojalitását és szeretetét.
- Oké, tudjátok mit? Aludjunk rá egyet – zárta le a vitát Robi. – Gyere haver, megmutatom a szobádat.
- Nem vagyok a haverod – válaszolt, de azért felállt, hogy kövesse a férfit. Fejével intett Nocturna felé, majd újdonsült idegenvezetője után kilépett a szobából.
A két nő magára maradt a nappaliban.
- Ha maga intézi ezt el korábban, talán most nem lenne ilyen rossz a helyzet – fordult szemrehányóan az Anya felé, annak szigorú tekintete azonban hamar jobb belátásra bírta. – Elnézést kérek, tiszteletlen voltam.
- Hidd el lányom, a különbség csak annyi lenne, hogy több idő állna rendelkezésünkre a felkészítésére – válaszolt Nocturna keményen, majd felállt, hiszen sok teendője akadt még az éjjel.