2013. március 19., kedd

Kellemetlen feladat

Ott fekszik képzeletem
szobájának szegletében,
mint valami rothadó tetem…
Nagy sugárban kerülgetem,
minden oldalról megnézem,
de látványa ezután sem
képes javítani rossz kedvemen.
Orromat maró bűz facsarja
és ajkaimat grimasz torzítja,
ahogy kénytelen kelletlen
egyre közeledem.
Először bottal megbökdösöm
miközben tenyerembe mélyed körmöm,
majd közelebb hajolok,
de a szagtól csak viszolygok.
Az undor hihetetlen erővel
taszítana tőle el,
a muszáj azonban
szigorúan marasztal,
s így fogcsikorgatva
és egy helyben állva
nézek farkasszemet hosszan
a kellemetlen feladattal.
Érdekes sakkparti ez,
mely semmi újat nem eredményez,
hiszen tudtad kezdettől,
hogy minden régen eldőlt:
a feladat kötelező.
Hiába idegesít ő,
mindenképpen teljesítened kell.
Mert nem mindig döntheted el,
melyiket vállalod magadra
és melyiket hagyod másra.
Így lehetőségeidet latolgatván
és hosszas tagadás után
két ujjad közé csípve,
magadtól eltartva messzire
látsz neki a munkának,
a kellemetlen feladatnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése